Élő csalihalas fenekező süllőző szerelék búvárúszóval szerelve!
Élő csalihalas fenekező süllőző szerelék búvárúszóval szerelve!
A zsákmányul felkínált csalihal megragad minden lehetőséget, hogy elrejtőzzön a vízfenéken és a lehető legkevesebbet mozogjon, így elkerülve a ragadozó hal támadását.
Erre a problémára nyújt megoldást a búvárúszó és nem elhanyagolható az a tény sem, hogy gubancolódást is meglehetősen magas százalékban kiküszöböli.
A cső rövidebb végénél kezdve keresztülfűzzük a főzsinórt, majd felkötjük a horogelőkét egy forgókapoccsal.
A kapocs elé gumigyöngyöt teszünk.
Aztán mehet az élő csalihal a horogra.
A búvárúszó töréspontjában a kapocsba kössünk egy olyan hosszú damilt, amilyen magasságban szeretnénk a kishalunkat, hogy mozogjon majd ennek a zsinórnak a végére kössünk egy ólmot ( vagy tirolifát ) a szerelék fixen tartásához. (1. ábra )
Ezzel a szerelék már el is készült.
Bedobás közben az ólomsúly repíti a szereléket előre, a főzsinór és a csalihalas előke párhuzamosan repül.
Így a szerelék dobás közben nem fog gubancolódni, mert a búvárúszó gubancgátlóként is ellátja feladatát.
A bedobást követően az ólomsúly lemerül a vízfenékre, a búvárúszó pedig megemeli a csalihalat, addig amíg a fenéken levő ólomsúly engedi.
Mivel a búvárúszó a csalihalat folyamatosan emeli, a csali folyamatos mozgásra kényszerül és képtelen az fenékhez hozzátapadva elbújni a süllő elől.
Az emelés hatására a folyamatosan vergődő menekülni próbáló csalink felkelti a ragadozóhalak érdeklődését és kapásra ingerli őket.
A szereléket közvetlenül a fenéken is használhatjuk, abban az esetben a búvárúszó kapcsába damil nélkül, mindjárt a súlyt akasztjuk bele.
Ebben az esetben a búvárúszó csöve elfordul, majd felegyenesedik így a csalihalat nem engedi az iszapba merülni és elfeküdni.
Kapás közben ellenállást a süllő nem érez, hiszen a damil szabadon tud csúszni a bot és a csali közt.
Görbüljön!