Élő csalihalas fenekező süllőző szerelék búvárúszóval szerelve!

Élő csalihalas fenekező süllőző szerelék búvárúszóval szerelve!

 

A zsákmányul felkínált csalihal megragad minden lehetőséget, hogy elrejtőzzön a vízfenéken és a lehető legkevesebbet mozogjon, így elkerülve a ragadozó hal támadását.

Erre a problémára nyújt megoldást a búvárúszó és nem elhanyagolható az a tény sem, hogy gubancolódást is meglehetősen magas százalékban kiküszöböli.

A cső rövidebb végénél kezdve keresztülfűzzük a főzsinórt, majd felkötjük a horogelőkét egy forgókapoccsal.

A kapocs elé gumigyöngyöt teszünk.

Aztán mehet az élő csalihal a horogra.

A búvárúszó töréspontjában a kapocsba kössünk egy olyan hosszú damilt, amilyen magasságban szeretnénk a kishalunkat, hogy mozogjon majd ennek a zsinórnak a végére kössünk egy ólmot ( vagy tirolifát ) a szerelék fixen tartásához. (1. ábra )

Ezzel a szerelék már el is készült.

Bedobás közben az ólomsúly repíti a szereléket előre, a főzsinór és a csalihalas előke párhuzamosan repül.

Így a szerelék dobás közben nem fog gubancolódni, mert a búvárúszó gubancgátlóként is ellátja feladatát.

 A bedobást követően az ólomsúly lemerül a vízfenékre, a búvárúszó pedig megemeli a csalihalat, addig amíg a fenéken levő ólomsúly engedi.

Mivel a búvárúszó a csalihalat folyamatosan emeli, a csali folyamatos mozgásra kényszerül és képtelen az fenékhez hozzátapadva elbújni a süllő elől.

Az emelés hatására a folyamatosan vergődő menekülni próbáló csalink felkelti a ragadozóhalak érdeklődését és kapásra ingerli őket.

A szereléket közvetlenül a fenéken is használhatjuk, abban az esetben a búvárúszó kapcsába damil nélkül, mindjárt a súlyt akasztjuk bele.

Ebben az esetben a búvárúszó csöve elfordul, majd felegyenesedik így a csalihalat nem engedi az iszapba merülni és elfeküdni.

Kapás közben ellenállást a süllő nem érez, hiszen a damil szabadon tud csúszni a bot és a csali közt.

 

Görbüljön!