A csodakukac, avagy valamilyen földön kívüli… azaz belüli jövevény

A csodakukac, avagy valamilyen földön kívüli… azaz belüli jövevény
Nem csak egy kukac… A kukac. Azt a kukacos mindenit! Viccet félretéve…
Különleges! Nem vagyok egy pontyhorgász, ilyenkor inkább olvasni és hallgatni járok le a vízre. Itt csend van és nyugalom — az a fajta, amit talán csak az erdő és a víz tud adni az embernek. Hallgatom az erdő dalos madarait, figyelem a vízen úszó tőkés récét, na meg néha egy‐egy hattyút. A magasban köröző vércsét, ahogy éles szemével keresi az áldozatot.
Az ilyen percekben az ember kicsit közelebb kerül valamihez… ahhoz a csendhez, amit nem kell megmagyarázni.
A lényeg: ez a kukacos kukac — nem akarok kukacoskodni —, de ez valami fantasztikus! Ha rajta van a horgon, két kézzel kapaszkodik a halakba… ja, nincs keze. Akkor nem tudom, hogyan csinálja. Talán vonaglik, mint egy táncos. Ami biztos: sokkal több a kapás, ha rászúrom a horogra. De nem egyet — párosan szép az élet: 2, 3, 4 (tudom, a 3 páratlan, a 4 meg már tömeg).
De az biztos, hogy ez a földön kívüli, Andromédáról származó dendronema vagy mi… én csak úgy hívom: földön kívüli csodakukac.
Nem akarok kukacoskodni: az alábbi halak mind kukaccal és pop-up kombóval jöttek — azokból is a vajsav–ananász, és nagy kedvencem a pisztácia ‐ami nem fogyott el mint a filmben.
A halak viszont bőszen kérik

Meretei Vencel